T-117. 2021.11.21. Az ingyen kapott eledel.

Kedves Szülők és Gyerekek!

Miután József visszatartotta testvérét, Simeont, a 1Móz 42,25-26 szerint parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzüket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nekik enni valót az útra; és így cselekedének velük. És felveték gabonájukat szamaraikra és elmenének onnan.

Látjátok, József annak ellenére, hogy keményen bánt velük mindaddig, jó volt hozzájuk, gondoskodott róluk. Megtöltette edényeiket, zsákjaikat gabonával, és még a pénzüket is visszatétette. Vagyis, amire a legnagyobb szükségük volt, az eledelt ingyen kapták.

Isten is így bánik a bűnös emberekkel, ahogyan József bánt a testvéreivel. Isten nagyon gazdag. Övé az egész mindenség. Övé az ég és a föld. Övé minden gazdagság, Övé minden eledel, és nincs szüksége arra, hogy Neki fizessünk. Azt olvassuk a 145. Zsoltár 15-19. versében: Mindenki szemei tereád vigyáznak, és Te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a Te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen. Igaz az Úr minden ő útjában, és minden dolgában kegyelmes. Közel van az Úr minden Őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel hívja Őt. Beteljesíti az Őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket.

Az igaz, hogy Isten néha megengedi, hogy szükségben legyünk. Azért engedi meg, hogy az ember rádöbbenjen: Nem természetes, hogy van eledelünk. Nehogy azt gondolja valaki, hogy az „nekünk jár”. Ezáltal azt munkálja Isten, hogy értsük meg, Tőle függünk, és féljük Őt. Istentől függ az életünk. Zsolt 33:18-19 Ámde az Úr szemmel tartja az Őt félőket, az Ő kegyelmében bízókat, hogy kimentse lelküket a halálból, és az éhségben is eltartsa őket. Pontosan ezt tette Isten Jákób háza népével, József testvéreivel. Ezt tette velünk is!

Amikor gyermek voltam, az országban kevés eledel volt, de nekünk mégis megadta Isten a mindennapi kenyeret, noha sokan voltunk testvérek. Ezt teszi Isten veletek is, ha nehezebb, ha szűkösebb idők jönnének, akkor is, csak bízzatok Benne!

Hazafelé menet József testvérei közül az egyik kioldotta a zsákját, hogy abrakot adjon a szamarának, és megtalálta a visszatett pénzt. Szólt a testvéreinek. 1Móz 42,28b: Akkor megrettene szívük, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?

Látjátok? Tudták, hogy Isten tette ezt velük. De miért rettentek meg, miért remegtek?  Sőt, amikor hazaértek, azt olvassuk 1Móz 42,35-ben: És lőn amint zsákjaikat kiüresíték, íme az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. Amint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjuk, megfélemlének. De miért féltek? Azért, mert rosszat sejtettek. Azt gondolták, amit később ki is mondtak, amikor még egyszer elmentek gabonát venni Egyiptomba, és bevezették őket a József házába. 1Móz 43,18: És megfélemlének azok az emberek, amiért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon, és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt. Az emberek között szokatlan a hátsó szándék nélküli jótett. Isten azonban önzetlenül szeret bennünket.

Aranymondás: Zsolt 145,16: Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.

Szeretettel:

Debrecen, 2021. november 21-én,

Apostol Imre bácsi